ЮҲАННОГА АЁН ҚИЛИНГАН ВАҲИЙ
Кириш
Мазкур китобда Исонинг Юҳаннога кўрсатган ваҳийси баён этилган. Бу ваҳий охирзамон ҳақидадир. Юҳанно ваҳий кўрганда, Эгей денгизидаги Патмос оролида сургунда эди. Патмос ороли ҳозирги Туркиядаги Эфес шаҳридан қарийб 100 километр жануби–ғарбда жойлашган. Ваҳий китобининг асосий моҳияти Худонинг Исо Масиҳ ҳақидаги хабарини аён қилиш ва қаттиқ қувғин остида қолган масиҳийларга умид бахшида этишдан иборат. Юҳанно қувғинга дучор бўлган биродарларни имонда маҳкам туришга ундайди. Уларнинг эътиборини охиратга қаратади. Охиратда Худо шайтон устидан ғалаба қозонади. Исо Масиҳ осмондан тушиб келиб, барча бетавфиқларни ҳукм қилади ва Ўзининг абадий шоҳлигини ўрнатади. Шунда имонда охиригача собит турган биродарлар нажот топишади ва боқий бахтиёрликдан баҳраманд бўлишади. Рим империясининг ваҳший зулми остида қолган масиҳийлар бу китобни ўқиб, Худога содиқ қолишарди. Ушбу китоб образларга ва ғояларга ниҳоятда бойдир. Улар ёрдамида муаллиф Худонинг беқиёс қудрати ва охиратдаги одилона ҳукмини тасвирлайди. Мисол учун, самодаги тахт, муҳрланган ўрама қоғоз ва Қўзи ҳақидаги ваҳийлар Худонинг ва Исо Масиҳнинг чексиз ҳокимиятини акс эттиради. Етти муҳр, етти карнай ва ғазаб косалари ҳақидаги ваҳийлар эса қиёматда Худонинг ҳукмини ва ер юзига сочадиган қаҳрини тасвирлайди. Етти рақами китобда бир неча бор ишлатилган бўлиб, баркамоллик маъносини ифодалайди. Китобни мазмун жиҳатдан уч қисмга бўлса бўлади: 1) дунёда ёвуз кучлар мавжуд. Масиҳийлар имон йўлида азоб чекишлари ва ҳатто жонидан маҳрум бўлишлари мумкин. 2) Исо Масиҳ Раббийдир. У Худога қарши бўлган ҳамма одамларни ва кучларни енгади. 3) Худога охиригача содиқ қолган одамлар учун Исо Масиҳ мукофотлар тайёрлаб қўйган. Айниқса, Худони ўз жонидан ҳам ортиқ кўрганларни У юксак даражада тақдирлайди.